I wanted to ask them if this deliverance would mean that he would not then be crucified, that he would be released, but they all, including Mary, once she was in their company, spoke in a maze of riddles. He had allowed himself to be taken, and in this house during the hours that I spent with his followers they all seemed to feel that this was planned, part of a great deliverance that would take place in the world. My son was already in custody, a real prisoner. Összességében remek kis könyv ez (és méltán jelölték a Booker díjra), bátran nekiment egy agyonírt témának, és mutatott valami váratlant és figyelemreméltót. A szöveg megműveltségét tekintve kizárt, hogy ez gondatlanság vagy véletlen volna. Viszont ott az elbeszélő által használt „hisztéria” szó, vagy a „láva” például, ami már egészen anakronisztikusan hat Mária szókincsében. Én elhiszem, mint mai olvasó, hogy uszkve kétezer éve is hasonlóan működnek az emberek (vagy aggregátumaikban a szekta, a tömeg, a csürhe) és a hatalmi intézményeik, a politikai szarkavarás és a beépített, lefizetett, egymást figyelő ügynök- és provokátorrengeteg paranoiája. Mária megfigyelőkészsége nagyon fogékony a szociálpszichológiára, és az emberek tömeg-viselkedése mellett van egy határozottan konteós politikai vonulat is az események mögött, bár ez nincs (és nem is lehet) kibontva. Hiába a korhű tárgyvilág, a lényegretörő (és lényegretörőségre törekvő) vallomás, bizonyos szempontból a szöveg kilóg a kosztüm alól, mint ami kifejezetten modern. Az elbeszélő hangja csupa sebezhetőség és erő, nagyon letisztult, vagyis következetes és kerüli a ködösítést.įelmerült bennem olvasás közben, hogy a szerző mennyiben azonosítható vagy elkülöníthető ettől a hitelesnek ható Máriától. Ez végig nagyon jól működik, váratlanul újszerű perspektívából lehet – szinte – rácsodálkozni az amúgy eléggé agyoncsépelt történetre. Mária az elbeszélő, aki vallomásként mesél nekünk nagyon személyes és közvetlen (és nyilván anyai) módon a felnőtt fia körüli eseményekről, ugyanakkor több szempontból kívülállóként is: mint nem-követő (tehát nem keresztény), mint alárendelt nő, mint a fia követőitől gyökeresen eltérő szemléletű ember. Szóval, Colm Toibín, aki férfi szerző, írországi, előállt egy Mária narratívával. Talán a Mester és Margarita fertőzött meg ezzel, és mivel olyan sokaknak van a kedvenc könyvei között, biztosan nem csak engem. Az alternatív vagy apokrif Jézus-történetek nekem érdekesek, pedig vallásos az nem vagyok.
0 kommentar(er)
